Mi az a line scan?

A line-scan kamerák rács helyett csak egyetlen sor képpontérzékelőt tartalmaznak. A képkockák folyamatosan számítógéphez továbbítódnak, amely egyesíti azokat és ezzel előállítja a végleges képet. Ez az eljárás éles képek készítését teszi lehetővé olyan tárgyakról is, amelyek nagy sebességgel haladnak el a kamera előtt. A sportversenyek gyakran alkalmaznak ilyen kamerákat a célon való áthaladáskor, mert az ilyen képekkel abban az esetben is meghatározható a győztes, ha több versenyző is közel azonos időben halad át a célvonalon. Használhatók emellett gyors ipari folyamatok elemzéséhez is.

Mi az a Camera Link?

A Camera Link egy soros kommunikációs protokollt definiáló szabvány, amely a National Semiconductor Channel-link interfészén alapszik és gépi látási feladatokhoz készült. Célja a tudományos és ipari célú videoeszközök (pl. kamerák, kábelek, képkockarögzítők) szabványosítása. A szabvány karbantartásáért és kezeléséért az Automated Imaging Association avagy AIA felel, amely a gépi látás globális iparának egy szakmai szervezete.

A Camera Link 1, 2 vagy 3 Channel-link adó-vevő chipet alkalmaz négy, egyenként 7 darab soros bitcsatornán. Legalább 28 bitet használ legfeljebb 24 bitnyi pixeladat és 3 bitnyi videoszinkronizációs jel tárolására – meghagyva egy tartalék bitet. A videószinkronizációs bitek elnevezései: Data Valid, Frame Valid és Line Valid. Az adatok szerializációs módja 7:1, a négy adatfolyam és a dedikált órajel pedig öt LVDS-páron halad. A vevő fogadja a négy LVDS-adatfolyamot és az LVDS-órajelet, majd a 28 bitet és az órajelet az alaplaphoz vezeti. A Camera Link szabványa előírja, hogy ezt a 28 bitet 4 darab szerializált differenciálpár továbbítsa, méghozzá 7-es szerializációs faktorral. A párhuzamos adatórajel az adatokkal együtt továbbítódik. Jellemzően PLL-lel vagy SERDES-blokkal generált 7-szeres órajel szükséges a szerializált videó fogadásához vagy továbbításához. Az adatok deszerializálásához váltóregiszter és számláló használható. A szerializált bitek egyenként a váltóregiszterbe kerülnek, és ha az adatszámláló elérte a küszöbértéket, a regiszter továbbítja az adatokat a párhuzamos órajelterületre.

A CMOS (komplementer fém-oxid félvezető) integrált áramkörök építésére szolgáló technológia. Alkalmazzák többek között mikroprocesszorokban, mikrovezérlőkben, statikus RAM memóriamodulokban és egyéb digitális logikai áramkörökben. Emellett számos analóg áramkörben is felhasználják, ilyenek a képérzékelők (CMOS-érzékelők), az adatkonverterek vagy a különféle kommunikációs célú, nagy mértékben integrált adó-vevők. A CMOS-t Frank Wanlass szabadalmaztatta 1963-ban (3,356,858-as számú amerikai szabadalom). Ismert komplementer-szimmetrikus fém-oxid félvezető (avagy COS-MOS) néven is. A „komplementer-szimmetrikus” kifejezés arra utal, hogy a CMOS jellemző digitális kialakítása komplementáris és szimmetrikus p- és n-csatornás szigetelőréteges térvezérlésű tranzisztorokat (MOSFET) alkalmaz a logikai funkciókhoz. A CMOS-készülékek két fontos jellemzője a magas zajellenállás és az alacsony statikus áramfelvétel. A tranzisztorpár egyike mindig inaktív, ezért a sorkapcsolás mindig csak pillanatnyi ideig, az aktív és inaktív állapot közötti átkapcsolás során vesz fel jelentősebb áramot. Ennek következtében a CMOS-készülékek nem termelnek annyi hulladékhőt, mint más logikai áramkörök, például a tranzisztor-tranzisztor logikák (TTL) vagy az NMOS logikák, melyek jellemzően váltóállapoton kívül is nem elhanyagolható áramfelvételt produkálnak. A CMOS-chipek emellett sűrűbb logikai rendszer elhelyezését is lehetővé teszik. Főként ez az oka annak, hogy a VLSI-chipekben leginkább a CMOS-technológiát alkalmazzák. A „szigetelőréteges félvezető” megnevezés olyan térvezérlésű tranzisztorstruktúrákra utal, melyeken fém kapuelektróda kerül egy oxid szigetelőrétegre, amelyet pedig félvezető anyagra helyeznek. Ehhez korábban alumíniumot használtak, mostanában poliszilíciumot. A magas k dielektromos állandóval rendelkező anyagok CMOS-előállításbeli terjedésével visszatértek korábbi fém kapuk is, ahogyan ezt a 45 nanométeres és későbbi lapkákkal az IBM és az Intel is bejelentette.

Mi az a felbontás?

A képfelbontás a kép részletességét jellemzi. A kifejezés egyaránt vonatkozhat digitális raszterképekre, filmfelvételekre és más képtípusokra is. A nagyobb felbontás részletesebb képet jelent. A felbontás több módon is mérhető: Alapvetően azt számosítja, hogy milyen közel lehetnek egymáshoz a sorok úgy, hogy azok vizuális elkülönülése megmaradjon. A felbontás egységei kötődhetnek fizikai mérethez (pl. sor/mm, sor/hüvelyk), a kép teljes méretéhez (sor/képmagasság, avagy gyakran egyszerűen sor, illetve tv-sor vagy TVL), valamint szögátfogóhoz is. Sorok helyett gyakran sorpárokról beszélünk. A sorok lehetnek sötétek vagy világosak. Egy 10 sor/mm-es felbontás 5 sötét és 5 világos sor váltakozását jelenti, azaz 5 sorpárt milliméterenként (5 LP/mm). A fotográfiai lencsék és a filmszalagok felbontása a legtöbb esetben a milliméterenkénti sorpárok számát jelöli.