Ipari automatizálás és robotika: még mindig a férfiak világa?
Közzétéve: 2024. február 7. hely: Sustainable Manufacturing
Milyen ma nőként boldogulni az automatizálás területén? Három, az OMRON Europe-nál dolgozó nő mesél az ipari automatizálás világában szerzett tapasztalataikról, az előttük álló kihívásokról, valamint azokról az eszközökről és támogatásról, amelyek segítették a boldogulásukat.
Amikor Wendy Tonks több mint 20 évvel ezelőtt megkezdte mérnöki pályafutását az Egyesült Királyságban, az egyik első alapszabály, amit le kellett fektetnie, az volt, hogy ő nem azért van ott, hogy teát szolgáljon fel.
„A húszas éveimben jártam, én voltam az egyetlen nő a negyvenes éveikben járó, főleg volt tengerészgyalogosokból álló csapatban, ami elég érdekessé tette az életet. Ment a viccelődés, meg ott volt az az általános feltételezés, hogy én fogom a teát főzni. Mindig nemet mondtam, mert fontosnak tartottam, hogy a kezdetektől megszabjam a határokat”, mondja.
Beletelt pár évbe, mire férfi kollégái elfogadták egyenrangú félként.
„Ki kellett építenem ezt a bizalmat, és be kellett bizonyítanom, hogy alkalmas vagyok erre a pályára,” emlékszik vissza.
Ugorjunk előre két évtizeddel, amikor is Wendynek szerencsére már nem kell nőgyűlölő magatartással küzdenie a munkahelyén. Ő az OMRON Europe vezető rendszervizsgáló mérnöke, aki a vállalat hollandiai székhelyű K+F csapatában dolgozik, amely hardver- és szoftvermérnökökből, adatelemzéssel foglalkozó tudósokból, minőségellenőrökből és gépészmérnökökből áll. Jelenleg Wendy munkatársainak negyede nő.
„Hollandiában a K+F minden területén dolgoznak nők, és ez fantasztikus. Imádom, hogy ilyen sokszínű csapatunk van, mert így különböző gondolkodásmódok érvényesülnek, ami nagyon hasznos lehet a problémák megoldásánál.” mondja.
Még mindig kisebbségben
A munkahelyen kívül azonban, amikor Wendy ipari rendezvényeken és konferenciákon vesz részt, azt látja, hogy az automatizálási K+F területén dolgozó nőként még mindig anomáliának tekintik őt.
„Általában nagyon kevés nő tart műszaki témában előadásokat, és ezt gyakran megjegyzik a beszélgetések során. Az emberek olyasmiket szoktak mondani, hogy »Ó, te vagy az első nő, akivel ma beszéltem«.”
Ezt az anekdotikus bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a nők még mindig alulreprezentáltak a műszaki és mérnöki feladatkörökben, számos adatforrás támasztja alá. A McKinsey és az Eightfold AI közös, az európai munkaerőre vonatkozó, 2022-es elemzése szerint az európai vállalatok összes műszaki pozíciójának csak 22 százalékát töltik be nők.
A kisebbséghez való tartozás által okozott egyik legnagyobb probléma az elszigeteltség érzése.
„Pályafutásom elején nagyon hosszú ideig nem tudtam beszélni arról, milyen érzés volt ez, mivel az összes barátom olyan területeken dolgozott, mint a könyvelés vagy az utazás, amelyek nagyon különböztek a mérnöki világtól. Most már keresem ezt a fajta bajtársiasságot és közösséget, és olyan eseményeken veszek részt, amelyek teret adnak a nőknek ötleteik bemutatására és megvitatására. Jövő héten például egy olyan rendezvényre megyek, amelyet a kiberbiztonság területén dolgozó nőknek rendeznek. Úgy gondolom, hogy ezek az iparági összejövetelek elősegítik a közösségi érzést, így a nők tudják, hogy nincsenek elszigetelve,” mondja Wendy.
Magányosan a csúcson
A nők elszigeteltsége gyakran annál nagyobb, minél feljebb kerülnek a ranglétrán, mivel csak nagyon kis százalékuk jut el a felsővezetői szintig. A Figures adatai szerint az európai tech cégek vállalatvezetésében hétből mindössze egy aki női vezető.
Philippa Glover kétgyermekes édesanya, valamint az OMRON egyesült királyságbeli és írországi felsővezetői csapatának a tagja. Elmondása alapján pályafutásának elején soha nem úgy tekintett magára, mint „egy nő az iparban”; csak miután megszülettek a gyermekei, és jobban megismerkedett a vállalatvezetéssel, vette észre, hogy gyakran ő az egyetlen nő a szobában.
„A valóság az, hogy sajnos nincsenek mindig más nők a szobában. Ez kényelmetlen lehet, ezért támogató környezetet kell teremtenünk. A biztonságos terek megteremtése, ahol a pozitív tapasztalatokról és a kihívásokról beszélhetünk, ennek nagyon fontos része.”
A szövetség jelentősége
Így folytatja: „Szenvedélyesen támogatom a szövetségeket; van egy fantasztikus vezetőkből álló csapatom – férfiak és nők egyaránt – akik támogattak, kiálltak mellettem és – ami még fontosabb – vitatkoztak velem, ami segített elérnem oda, ahol most vagyok, és akik továbbra is ezt fogják tenni, biztosítva ezzel, hogy képességeim legjavát nyújtsam, valamint kifizetődő és sikeres karriert építsek fel.”
A szövetség mellett a mentorálás és a coaching az a másik támogatási forma, amely felbecsülhetetlen értékű lehet a vezető beosztású nők számára. Az OMRON hollandiai, észak-brabanti gyárának IPC, HMI & Robotics csoportvezetőjeként a 31 éves Iris Brem egy 26 fős gyári alkalmazottakból álló csapatot felügyel.
Műszaki háttérrel rendelkező fiatal vezetőként az emberi erőforrás menedzsmentet és az emberek motiválását találta feladatköre egyik legnagyobb kihívásának. A saját fejlődésének és döntéshozatali képességének támogatása érdekében Iris felkérte a gyáregység egykori logisztikai vezetőjét – egy kollégáját, akit mindig is csodált és akire felnézett – hogy támogassa őt coach-ként.
„Minden hónapban összeülünk, és megbeszéljük azokat a kihívásokat, amelyekkel aktuálisan szembesültem. Segít megbirkózni ezekkel a nehézségekkel, és tanácsokat ad nekem. Ezeknek az átbeszélése előbbre visz, és rendkívül inspirálónak találom, ahogyan az embereket kezeli,” mondja Iris.
Az új munkamódszerek elősegítik az egyenlőséget
Iris ezenkívül azon a véleményen van, hogy ahogy a munkaadók rugalmasabb munkavégzési gyakorlatokat fogadnak el, megszűnnek azok a hétköznapi akadályok, amelyek történelmileg akadályozták a nőket abban, hogy magasabb beosztásba kerüljenek.
„A 40 órás munkahét már sokkal ritkább, mint volt korábban, mivel az emberek a munka és a magánélet jobb egyensúlyára törekszenek, a gyermekgondozás is egyenletesebben oszlik meg a szülők között, a vállalatok pedig nyitottabbak a hibrid és a részmunkaidős munkavégzésre. Úgy vélem, hogy ezekkel a változtatásokkal meg tudjuk fordítani annak tendenciáját, hogy túl kevés nő épít karriert műszaki területeken,” mondja Iris.
Annak ellenére azonban, hogy gyakorlati szempontból a nőknek manapság könnyebb összeegyeztetni a munkát és a gyermekgondozást, a bizalom és az önbizalom hiánya még mindig meghiúsíthatja a fejlődést.
„Vannak olyan lányok a csapatomban, akikben van ambíció, de nincs elég önbizalmuk. Együtt dolgozom velük a fejlődési tervükön, mivel tényleg szeretnék több nőt ösztönözni karriercéljaik megvalósítására. Úgy érzem, a nőket néha bátorítani kell arra, hogy higgyenek magukban.”
Szerinte az OMRON nem hierarchikus struktúrája és befogadó szellemisége segít ebben.
„Az OMRON-nál 26 különböző nemzetiség van jelen. A férfiak és a nők azonos bánásmódban részesülnek. Mindenkit egyenlőnek tekintenek.”
Tekintse meg blogunkban a „Nők az automatizálás világában” cikksorozatunk további részeit, például azt, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy az automatizálás területe több nő számára legyen vonzó.
Olvassa el a fenntartható gyártásról szóló többi blogunkat